nikola varázslatos házinaptára

 

fél kakaóscsigát és pár kanál kéksajttal leöntött sütőtökös raviolit(wtf?) ettem, utóbbit csak azért, mert annyira rohantam, hogy a kulcsot az ajtóban felejtettem és a borkonyhában vártam meg a főbérlőt, hogy beengedjen a lakásomba, hogy tudjak aludni és rohanni megint. jelenleg két dolgot akarok: aludni és elveszni. előbbi szokás szerint kétesélyes, utóbbi viszont többé-kevésbé megtörtént.

 

 

egy üveg konyakkal akart kárpótolni a nagyapám, amiért elhagyott. szerencsére a sztori  a szakítással kezdődött, így nem kellett végigálmodnom, hogy a saját nagyapámmal kavarok. fújbazmeg. de tényleg.

aztán rájöttem, hogy A volt az:ő is elhagyott álmomban; olyan váratlanul ért az egész; pedig már rég...

Nem vagyok túl jól, és esélyes, hogy holnap minden még rosszabb lesz. Mindenki szarik rám, én is szarok mindenkire ezzel párhuzamosan, vagy ezért, vagy mittomén. Szivesen dolgoznék, ha nem kéne közben élni is.

semmi nem irritál jobban, mint azt, amikor nem tudom sehogy sem befolyásolni a bármit. most épp ez van, úgyhogy ölni tudnék, pedig még új bowie lemez is van. elmegyek futni a micivel, attól elmúlik. (vagyis elmúlna, ha képes lennék futni 8-10 kilométert, de nem vagyok.)

energiák új területekre allokálása várható

ő: szia, randizol ma?

én: nem.

ő: akkor átmegyek és csinálhatnánk valamit.

(nembazdmeg. ugyanis, az, hogy nem randizok, nem jelenti sem azt, hogy ráérek, sem azt, hogy kedvem lenne veled találkozni. Mi a jó büdös francért nem lehet azt kérdezni, hogy: jó neked a ma?....és mi a jó büdös francért kell nekem magyarázatot adnom arra, hogy miért nem jó. nem vagy a csajom/ pasim, érted?...ez nem barátság, ez terror. hagyjál élni)

 

Második napja fekszem éjfélkor és ébredek négykor.

Tegnap még bepróbálkoztam azzal, hogy kétségbeesett üzenetben panaszkodjak A-nak, ma már nem.

a madama butterflyt hallgatom, tehát jó napom van.

aktuális alanyomat további tesztelésnek vetem alá. gondolkodni tudok, mert végre egyben aludtam hat órát, beszélni viszont nem, mert fáj a torkom: mára ideális kombináció.

az előbb felhívtam apámat, fogalmam sincs, hogy miért. mindenesetre aranyos volt: valószínűleg azért, mert regisztrálta, hogy ébren vagyok ilyenkor: tehát dolgozom, tehát minden rendben lehet velem.

 

rossz előérzetem van...viszont nem tudhatom be a kivételes éleslátásomnak, mert az jelenleg nincs. és nem tudok uralkodni magamon; lassan megint zenéket fogok linkelni. bűnrosszakat, háhá.

pulóverben vacogva feküdtem le és meztelenül ébredtem, háton fekve, mint egy hatalmas szibarita brünhilda. hogy a kettő között mi történt, azt nem tudom, minden esetre jó így: még a függönyt is elhúztam. ma cselekvőképes leszek; tekintve, hogy év eleje van, ez is valami. persze, ahelyett, hogy azon járatnám az eszem, hogy mikor írom már meg a bestsellerem, inkább papgájokat nézegetek a neten és valami miatt úgy érzem, hogy nem élet az élet, ha sürgősen nem találok egy olyan csúszdát, ami egy elefánt és az orrmányán lehet lecsúszni. teodora azt mondta, hogy csináljak neki egy listát a fontos /sürgős dolgokról, de én arról akarok listát csinálni, hogy mihez van kedvem. pl. most.

nagyon fontosnak és sürgősnek érzem a papgáj és a csúszdakérdést, továbbá akarok táncolni menni tornacipőben, meg a tiktakba, meg roadtripezni, meg akarom hallgatni a mozart rekviemet élőben, haza akarok menni lipcsébe  és le akarok feküdni egy szerecsennel. 

bármilyen rossz szó, kellemetlenség, vagy idegesítő körülmény hatására a földön összegörnyedve fogok zokogni és üvölteni, amíg el nem ájulok, és amikor magamhoz térek, felhívom apámat, hogy jöjjön értem, mert haza akarok menni: pihenni akarok, elfogytak a tartalékaim, folyton vagy a fülem fáj, vagy a torkom és éppenhogy megszabadulok egy undoító herpesztől, jön a következő, ráadásul azt mondta ma nekem m, hogy drukkol nekem. ennél bosszantóbb frázist ki sem találhatott volna. azt kívánom neki, hogy fulladjon meg a saját tehetetlenségében.

tudtam, hogy nem kellett volna értekezletre menni. előtte félóráig kontempláltam és néztem a falat, de aztán csak felkaptam a high heelst és beriszáltam magam. nff adott egy 95 forintos cd-t és egy súlyosan árulkodó arckifejezést.

eddig ez az idei év legrosszabb estéje. (mondjuk nincs miért panaszkodnom, már március van és eddig még csak egyszer jutottam el a fent leírt állapotba. sokkal rosszabb szokott lenni az év eleje...azért anyámékat áthívtam, hogy felidegesítsenek és eszembe se jusson kicuccolni csepelre pár napra.)

egész jó ez a lemez, leszámítva azt, hogy a nyitószám mehet minden idők legrosszabbjai közé.

erőt vettem magamon: kedves voltam anyámhoz, mindent megoldottam és korán feküdtem. ma tevékeny leszek és minden jó lesz, csak az a baj, hogy sehol nem találok egy tiszta fekete harisnyát. marad a szürke, vagy a nadrág: ez kicsit levon a reggelemből. végre elmúltak az arcomról az undorító kelések, erre nincs egy harisnyám. a sors azt akarja, hogy megtanuljak rondán is érvényesülni. bring it on:ezentúl okos leszek akkor, de nagyon.

halálosan szar okkal idegbetegnek lenni, de közel sem annyira, mint ok nélkül. a hullámok összecsaptak a fejem felett és napi ezer mg C-vel kúrlálom magam.